A SÓTERÁPIA TÖRTÉNETE


Már a középkorban is ismert volt a sóbarlangok jótékony hatása. Európában a sóterápia a XIX. században vált népszerűvé. A lengyel sóiparosok észrevették, hogy a sóbányákban dolgozók közül senki sem szenved olyan tüdőbántalmaktól, mint pl. tüdőgyulladás és asztma. Ekkor hozták létre az első földalatti sóterápiás kezelőcentrumot a lengyelországi Wieliczkában, a légzőszervi betegségek - különösen az asztma kezelésére. A só gyógyító erejét a II. világháború végén is megfigyelték az óvóhelyként használt sóbányákban. Nem sokkal ezután asztmatikus szanatóriumokat nyitottak meg németországi, svájci, bulgáriai és jugoszláviai természetes sóbarlangokban.


SÓTERÁPIÁK FAJTÁI


A sóbányákéval azonos mikroklíma mesterséges létrehozására többféle technológia terjedt el. 

Az első módszer, a sótéglákkal, játszósóval megtöltött sószoba. Ez a módszer önmagában nem tekinthető hatékonynak, mivel az abszorpció minimális, a levegőben nincsen megfelelő mennyiségű só. Ez a módszer tehát inkább kellemes, mint hatékony, alkalmazása nem gyógyászati, hanem wellness jellegű. 

A második módszer, a nedves sóterápia olyan technikát alkalmaz, amelyben sóoldatot pára formájában juttatja a levegőbe, melyet a beteg belélegez. Ez hasonló ahhoz, amit tengerparton lévő sós levegőben való lélegzéssel lehet elérni, de az  ilyen helyiségben eltöltött viszonylag rövid idő (1-2 óra) az eredményességet tekintve nem elegendően hatékony. A nedves sóterápia nem teszi lehetővé a só elérését a tüdő és az arcüregek mélyebb részeiben. Az asztmás, COPD-s betegek a magasabb páratartalomtól fulladhatnak. A belélegzett nedvességgel telt sópára rögtön letapad a felső légutakban, ezáltal nem tud beljebb jutni az arcüregben és nem tud lejjebb jutni a tüdőbe.

A harmadik módszer, a száraz sóterápia, melyben magas koncentrációjú só beporlasztásával töltik meg a helyiséget. Az aeroszol technikában olyan orvostechnikai műszert használnak (halogenerátor, sógenerátor), amely a sót megőrli finom száraz porrá és a sószoba légterébe porlasztja. Ennek köszönhetően a sóbarlang sókoncentrációja a kezelés alatt közel állandó és már a kezelés megkezdését követő néhány percen belül eléri a kívánt értéket. Ez a forma képes a sót a tüdő legmélyebb részéig eljuttatni. Ez a legeredményesebb módszer. A helyiség só klímájának erősségét lehet növelni illetve csökkenteni, ezáltal lehetőség van arra, hogy akár egyénre szabott program legyen beállítva. Fontos az is, hogy olyan száraz sóterápiát alkalmazó sószobát válasszunk, ami kizárólag orosi tisztaságú, gyógyszerkönyvi minősítésű sót porlaszt a légtérbe. (A kálium-kloridot,  csomósodásgátló anyagokat, cukrot, fehérítőt és egyéb szennyeződéseket tartalmazó konyhasó, kősó belélegzése bajt okozhat!)

A Sóvárgó Sóbarlangban és a privát Sókamrában száraz sóterápiát alkalmazunk. Hozzánk biztonsággal ellátogathat, mert mi gyógyszerkönyvi tanúsítvánnyal rendelkező 99,98%-os tisztaságú orvosi sót (PHARMASAL) porlasztunk szabályozott koncentrációban a sószobánk légterébe. 

A száraz sóterápia alkalmazásakor a sóporszemcsék olyan kicsik, hogy a tüdő legtávolabbi hörgőcskéibe is eljutnak. A hörgők bejáratának mérete 5 mikron, ezért erre alkalmas sógenerátort alkalmazunk, mely az orvosi sót a megfelelő méretre 1-5 mikronnyira őrli, és ezt ezután egy ventilátor befújja a helyiségek légterébe. A folyamatos beporlasztás a levegő sókoncentrációját fokozatosan emeli, ameddig el nem éri a 17-18 mg/m3 sókoncentrációt.  A belélegzett só hatására a nyálkahártyára letapadt szennyeződések feloldódnak, a váladékkal együtt kitisztulnak a szervezetből, kifújhatóvá, kiköhöghetővé válnak. A tisztulási folyamat során előfordulhat, hogy a kúra elején torokkaparást, enyhe köhögést tapasztalunk, ez azonban természetes és a lerakódott szennyeződések, kórokozók távozásával elmúlnak, a légutak tisztulnak, a gyulladás csökken és az ismételt kezelésekkel helyreáll a légzőszervek normál állapota. 
A száraz sóterápia fertőtlenítő és gyulladáscsökkentő hatása miatt alkalmas bőrpanaszok tüneteinek kiegészítő kezelésére is.